SZENTMÁRTONKÁTA ANNO című könyv

„SZENTMÁRTONKÁTA ANNO” című helytörténeti könyv bemutatója,
Szentmártonkáta, 2016. november 7-én Szentmártonkátai Szabó Magda Könyvtárban
(Apropója, a Szent Márton Emlékév ünnepi hetének kezdete...)

A könyv első része a község történetét dolgozza fel a kezdetektől 1945-ig gazdag képanyaggal . Kiemelt szerepet kapott  két történelmi személy II. Rákóczi Ferenc és  Kossuth Lajos  községünkben való  tartózkodásának körülményei. A második rész az 1990-es évektől mutatja be képekkel községünk fejlődését, a látnivalókat, emlékhelyeket, intézményeket.
Az első rész szerzője Kissné Pásztor Éva, a Magvető Klub vezetője, a Magyar Kultúra Lovagja, a második rész összeállítója pedig Kele Sándorné alpolgármester, a Magvető Klub tagja.
Jelentőségét elsősorban az adja, hogy ez a könyv az első olyan kiadvány, amely csak Szentmártonkáta történetét tárgyalja.
A Szent Márton emlékév helyi rendezvény sorozatának első programjaként szerepelt ez a könyvbemutató, ahol Dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, a könyv lektora, Szentmártonkáta Díszpolgára tartott előadást. Ezután  a szerzők, Kele Sándorné, Kissné Pásztor Éva, és a könyv szerkesztője Kucza Péter  mondta el a könyv megírásának történetét. A Községtörténeti Baráti Kör  részéről virággal köszönték meg a szerzők munkáját.
A megjelent díszvendégek között üdvözölhettük régi barátainkat, Kanizsa József írót, költőt, a Magyar Kultúra Lovagját, a Krúdy Kör immár harminc éve a titkárát, Kőbánya Díszpolgárát és Szénási Sándor István írót, a Krúdy Kör prózaszakosztály vezetőjét, a Vecsési Hírek kulturális rovat vezetőjét. Kellemes meglepetésként Kanizsa József szót kért és elmondta szentmártonkátai kapcsolatának történetét, majd két verssel, közte a Szentmártonkáta cíművel, köszöntötte a jelenlévőket. Úgy gondolom, hogy ez méltó zárása volt a könyvbemutatónak.  A Magvető Klub nevében köszönöm, hogy eljöttek és megtiszteltek bennünket jelenlétükkel.
Írta: Kiss István, a Magvető Klub tagja
Fotók: Kanizsa József és Kiss István

Kanizsa József:
SZENTMÁRTONKÁTA

Tápiószecső felől, ahogy
az öreg templomtornyát látom,
valami őselem, iránytű
vezet át a látóhatáron,

hogy belássam Szentmártonkáta
minden házát, apró portáját,
s ott az élet jelét láthatom:
az udvaron járó mamókát.

Járókában alvó gyermeket,
aki szép jövőről álmodik,
s anyát, ki félti gyermekét.
Az Istent kérve imádkozik...

Csend honol az esti homályban.
Füst karikázik az égre fel,
s ott csillagpipitérek nyílnak,
hajnalig játszanak tündérekkel.

A falu alszik. Csendes a szél,
csak a kutyák ugatnak vadul,
tán az esti homályban bejött
a kertbe egy eltéved vadnyúl...

Tetőcserepek a hajnalpírban
szép rózsaarcra váltanak át.
Olyan lesz a falu fentről, mint
a kertben kinyílt dáliák.

S ha nappal járom az utcákat,
nekem minden ház otthonom, s vár,
lelket nyugtató kicsi sziget,
hol megpihenve nyugalom vár...