„SZENTMÁRTONKÁTA ANNO” című helytörténeti könyv
bemutatója,
Szentmártonkáta, 2016. november 7-én Szentmártonkátai
Szabó Magda Könyvtárban
(Apropója, a Szent Márton Emlékév ünnepi hetének
kezdete...)
A könyv első része a község
történetét dolgozza fel a kezdetektől 1945-ig gazdag képanyaggal . Kiemelt
szerepet kapott két történelmi személy
II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos községünkben való tartózkodásának körülményei. A második rész
az 1990-es évektől mutatja be képekkel községünk fejlődését, a látnivalókat,
emlékhelyeket, intézményeket.
Az első rész szerzője Kissné
Pásztor Éva, a Magvető Klub vezetője, a Magyar Kultúra Lovagja, a második rész
összeállítója pedig Kele Sándorné alpolgármester, a Magvető Klub tagja.
Jelentőségét elsősorban az adja,
hogy ez a könyv az első olyan kiadvány, amely csak Szentmártonkáta történetét
tárgyalja.
A Szent Márton emlékév helyi
rendezvény sorozatának első programjaként szerepelt ez a könyvbemutató, ahol
Dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, a könyv
lektora, Szentmártonkáta Díszpolgára tartott előadást. Ezután a szerzők, Kele Sándorné, Kissné Pásztor Éva,
és a könyv szerkesztője Kucza Péter
mondta el a könyv megírásának történetét. A Községtörténeti Baráti
Kör részéről virággal köszönték meg a
szerzők munkáját.
A megjelent díszvendégek között
üdvözölhettük régi barátainkat, Kanizsa József írót, költőt, a Magyar Kultúra
Lovagját, a Krúdy Kör immár harminc éve a titkárát, Kőbánya Díszpolgárát és
Szénási Sándor István írót, a Krúdy Kör prózaszakosztály vezetőjét, a Vecsési
Hírek kulturális rovat vezetőjét. Kellemes meglepetésként Kanizsa József szót
kért és elmondta szentmártonkátai kapcsolatának történetét, majd két verssel,
közte a Szentmártonkáta cíművel, köszöntötte a jelenlévőket. Úgy gondolom,
hogy ez méltó zárása volt a könyvbemutatónak.
A Magvető Klub nevében köszönöm, hogy eljöttek és megtiszteltek
bennünket jelenlétükkel.
Írta: Kiss István, a Magvető Klub tagja
Fotók: Kanizsa József és Kiss István
Kanizsa József:
SZENTMÁRTONKÁTA
Tápiószecső felől, ahogy
az öreg templomtornyát látom,
valami őselem, iránytű
vezet át a látóhatáron,
hogy belássam Szentmártonkáta
minden házát, apró portáját,
s ott az élet jelét láthatom:
az udvaron járó mamókát.
Járókában alvó gyermeket,
aki szép jövőről álmodik,
s anyát, ki félti gyermekét.
Az Istent kérve imádkozik...
Csend honol az esti homályban.
Füst karikázik az égre fel,
s ott csillagpipitérek nyílnak,
hajnalig játszanak tündérekkel.
A falu alszik. Csendes a szél,
csak a kutyák ugatnak vadul,
tán az esti homályban bejött
a kertbe egy eltéved vadnyúl...
Tetőcserepek a hajnalpírban
szép rózsaarcra váltanak át.
Olyan lesz a falu fentről, mint
a kertben kinyílt dáliák.
S ha nappal járom az utcákat,
nekem minden ház otthonom, s vár,
lelket nyugtató kicsi sziget,
hol megpihenve nyugalom vár...